Mediterrán házaival, a malomépülettel és a tó szépen parkosított környezetével a tapolcai Malom-tó hazánk egyik leghangulatosabb városrésze. Amennyiben Tapolca őslegendáját szándékoznék megalkotni, akkor azt írnám, hogy a város története innen, ezekből a forrásokból ered, és talán nem is járnék messze az igazságtól, hiszen a régészeti kutatások igazolják, hogy a Templomdomb az i. e. 5 évezredtől lakott hely volt és ezen a részen alakult ki a középkor Tapolca központja is.

A patak és a tó vízét tápláló források nem csak a város névadói -Tapolca szláv nyelven meleg vizet jelent-, hanem feltehetőleg az első letelepülők helyválasztásában is döntő szerepük lehetett, hiszen őseink biztos értékelték az egész évben kellemes, 18 hőfokon feltörő karsztvizet, melynek köszönhetően soha nem fagyott be tó vize (leszámítva egyetlen évet, amikor a bauxit bányászat miatt jelentősen leapadt a vízszint).

A tóparti házak telkei egykor egészen a vízpartig értek. Napjainkra ezeken a "telek végeken" egy csodálatos parkrendszert alakítottak ki -sétautakkal, pihenőkkel, szobrokkal és játszótérrel. A Malom-tó és közvetlen környezete nemcsak Tapolcának, de hazánknak is az egyik legszebb és leghangulatosabb városrésze, kihagyhatatlan látnivaló.

Ezekkel a tulajdonságokkal -egész évben folyó, bővizű, erős hozamú források- szinte törvényszerű volt egy malom emelése ezen a pontos, amit valószínűleg már a római birodalom fennhatóságának idején megépítettek -a patak felduzzasztásával egyidőben-, de az biztos, hogy a árpád-korban már állt az itt látható malom elődje -amely feltehetőleg a 13-14. század körül épülhetett-, ugyanis a malomépületnek gótikus részletei is vannak.